Kritika és Társadalom

the personal is political?

A prostitúció nem szexmunka

Magyarországon a rendszerváltozás után lett legalizált a prostitúció, azonban az erről szóló diskurzusban dominánsan jelen levő két szemlélet totális harcban áll egymással, és a mai napig is hiányzik az alapvető konszenzus a prostitúció megítéléséről szóló párbeszédben. Persze naiv várakozás azt feltételezni, hogy a párbeszéd elősegítheti a konszenzusok létrejöttét, hiszen amíg a szexmunka-szemlélet liberális-emberjogi keretben érvel a prostitúció „munka”-ként való elismerése mellett, addig a másik oldal a prostitúciót a nők szexuális és testi kizsákmányolásának, illetve a nők és férfiak között létrejövő egyenlőtlenségek eredőjének és fenntartójának tekinti. De melyik oldalnak van igaza? A prostitúció jogi, gazdasági és társadalmi szempontjait megvizsgálva, arra a nem meglepő következtetésre jutottam, hogy az a nőket alapvetően elnyomja, tárgyiasítja, kiszolgáltatja, ezért számomra elfogadhatatlan a szexmunka-szemlélettel való azonosulás.

 prosti.jpg

A magyar prostitúciót szabályozó törvények és a rendőrségi gyakorlat

 A prostitúció törvényi szabályozásában az első fontos történelmi premissza a Horthy-rendszerhez vezet vissza bennünket, ugyanis ekkor tiltották be a bordélyházak üzemeltetését először. A közvélekedésben ma is élő tévhit, hogy ez a pártállami rendszerben történt meg, pedig nem.  A következő fontos törvényi szabályozás 1955-ben lépett hatályba, amikor Magyarország csatlakozott a New York-i Egyezményhez, amely a prostituáltat több évtizedes történelmi előzmények után nem bűnözőnek, hanem áldozatnak tekinti és egy olyan jogszabálycsomagot ír elő a tagállamok részére, amelyben kötelezik a prostituáltak segítését, a prostituálttá válás megakadályozását, illetve arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogjanak össze a nemzetközi emberkereskedelem megelőzése és leküzdése érdekében, hozzanak létre közös szervezeteket, edukálják a társadalmat és képezzék a prostitúcióban élőket, hogy betudjanak lépni a munkaerőpiacra. A New York-i Egyezmény továbbá tiltja a bordélyokat, a kerítés, a közvetítést, a futtatást, de a prostituáltakat nem, valamint kimondja azt, hogy a prostitúció nem egyeztethető össze az ember méltóságával.  Bár 1955-től hatályba lépett Magyarországon is, de ezt a kommunista vezetés nem vette komolyan és semmit nem tartott be, kivéve azt, hogy mindent büntettek, mert tévesen úgy értelmezték az egyezményt, hogy az mindet tilt.

Egészen 1993-ig nem történt semmi változás, amikoris a Parlamentben egy óvatos mozdulattal, mindenféle társadalmi vita és egyeztetés nélkül legalizálták a prostituált cselekményét, azaz az „üzletszerű kéjelgést”. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a 90-es évek közepére Budapest utcáit ellepték a prostituáltak.

Itt lép színre Borai Ákos, aki az MSZP-SZDSZ-es kormány, illetve az első Orbán-kormány időszakában a belügyminisztérium főosztályvezetője volt (és a híres maffia törvény szövegének megalkotója), aki azt találta ki, hogy bevezetik a „türelmi zónát”, ami az indoklás szerint azért lesz jó, mert a türelmi zónában szabad lesz prostitúciót hirdetni. Viszont a türelmi zóna helyszíne nyilvánvalóan, csak a felajánlkozás helyszíne, az üzletet nem lehet lebonyolítani, csak megkötni, de valahol azt csinálni kell, a „valahol”-t, azaz a szobáztatást viszont már tiltotta a törvény. Borai Ákos ennek ellenére kitartott a törvény mellett, mert azt gondolta, hogy azok az önkormányzatok, ahol jelentős a prostitúció, majd kijelölik a türelmi zónát. Ezzel szemben viszont egy-két esetet leszámítva egyetlen önkormányzat sem akart ilyen türelmi zónát kijelölni, mert nyilvánvaló volt, hogy azonnal elzavarják azt a polgármestert, aki ezt lakóterületen belül kijelöli.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2012-ben hatályba lépett törvény szerint a rendőrség 300 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot is kiszabhat a prostitúcióval kapcsolatos törvénysértésekre. Ez további anomáliákhoz vezetett.

Magyarországon a Btk. által tiltott a gyermekprostitúció, azaz tilos a 18 éves vagy annál fiatalabb személytől ellenszolgáltatás ellenében szexet igényelni. Tilos hirdetni, hirdetési felületet működtetni, ennek ellenére a különböző online közvetítő- és hirdetőoldalakat nem üldözi a rendőrség, ellenben a prostituáltat, akit nem tilt sem a szabálysértési törvény, sem a Btk., azért mert ő prostituált napi szinten üldözi és bünteti különféle ürügyekkel a rendőrség, persze csak akkor, ha nyilvános helyen találják őket. A rendőrség az interneten hirdetett és működő prostituáltak ellen a legritkább esetben lép fel, és ez a magyar társadalmat kicsit sem zavarja.

 

 Miért nem tartja be a törvényeket a rendőrség?

 Ahhoz, hogy a rendőrség betartsa a hatályos törvényeket, csupán központi akarat kellene hozzá a rendőrfőkapitány részéről, egy utasítás, hogy nem a prostituáltat üldözzük, hanem a stricit. Viszont ehhez szociális ellátást, menedéket és támogatást kellene nyújtani a prostituáltaknak, illetve azokon a társadalmi csoportokon (bántalmazott nők és gyerekek, állami gondozott gyerekek, szegény munkanélküli nők) is segíteni kellene, amelyek jellegzetesen az „utánpótlást” biztosítják.

 

 A svéd modell – miért jó?

 A Svédországban 1999-ben bevezetett törvényi szabályozás „svéd modell”-ként híresült el, amit azóta Norvégiában, Finnországban, Franciaországban, valamint Írországban is elfogadtak és bevezettek. A svéd modell visszafogja a keresletet és az emberkereskedelmet az által, hogy egyrészt a klienset tekinti bűnelkövetőnek, akit egyébként nem túl drága pénzbírsággal büntet és a rendőrségen előállítva őket a prostitúció igazi bűnöseiről (futtatók, emberkereskedők) próbál információt nyerni tőlük; másrészt a prostituáltat megpróbálja leválasztani a kliensről úgy, hogy igyekszik a prostituáltat segíteni és a társadalomban szolidaritást felébreszteni.

 

 Magyarország és a prostitúció: számok, ellátórendszer, kliensek

 Magyarország egyike azoknak az európai országoknak, amelyek kiindulási és célországa is a nemzetközi prostitúciós forgalomnak. Sok kliens érkezik különböző országból prostitúciót fogyasztani, illetve a Magyarországnál szegényebb, elmaradottabb régiókból (pl. Thaiföld) is érkeznek prostituáltak.

A magyar prostituáltak számáról szinte semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Ahhoz, hogy meglehessen számolni a prostituáltak számát két dolgot kellene tenni. Egyfelől fölállítani az ország egész területén egy olyan alacsonyküszöbű ellátórendszert, amit a prostituáltak anonim módon is igénybevehetnének (melegedő, teázó, óvszerellátó). Ma sehol nincs ilyen szolgáltatás, nincs erre képzés, és legfőképpen nincs rá pénz elkülönítve. Másfelől azokat a prostituáltakat, akik fizikailag nincsenek annyira rossz állapotban regisztráltatni és segítséget nyújtani nekik valamilyen formában, csak akkor fogjuk tudni megszámolni őket, ha becsatornázzuk egy ellátórendszerbe.

Kik a prostituáltak kliensei? A kedves olvasó tisztelt édesapja, fivére és fia, azaz bárki. A prostitúció igénybevétele Magyarországon sajnos nagyon elfogadott, és a kutatások alapján a nők szerint ezzel semmi baj sincs. A 20. század első felében készült tanulmányok Európa szerte azt írják, hogy a regisztrált prostituáltak 8 és 20-szorosa között van az összes prostituáltaknak a tényleges száma.

 

 Szexmunka? Érvek-ellenérvek

„Mindenkinek joga van azt csinálni a testével, amit akar!”

Ez persze nem igaz. Hiszen például a szervkereskedelmet is mindenütt tiltják, pedig az is az ember teste. Arról, hogy mi az, amit szabadon megtehet az ember a saját testével megállapodás kérdése. Vannak olyan dolgok, amiket a jog tilt.

 

„Ha a prostituáltak dolgozó nőknek identifikálják önmagukat, milyen jogon vonhatjuk ezt kétségbe?”

Ezzel a gyakran elhangzó érvvel rengeteg baj van. A prostituált nők a valóságban napi 11-16 órákat dolgoznak. Egy-egy aktus során vérző sebeik lesznek. Sok esetben szenvednek valamilyen betegségben, illetve gyakran traumatizált állapotban vannak, rettegve élnek.

 

„A prostitúció kitörési lehetőség a szegénységben élő nőknek!”

Csak hiedelem, hogy a prostituáltnak sok pénze van. Hiszen a jövedelmét megkell osztania a stricijével. Valóban rengeteg pénzforgalmat (akár heti 1 millió Ft.) bonyolítanak, de a forgalom által bejövő pénz, az csak bevétel és nem kereset! Általában elmondható, hogy a prostitúció során a prostituált jár a legkevésbé jól.

 

„Azok, akik nem ismerik el a prostitúciót szexmunkának, azoknak saját szexualitásukkal van problémájuk!”

E szerint a érvelés szerint a prostitúció maga a szexualitás. Az a normális szexualitás, hogy ha valakinek nincs párkapcsolata, akkor prostituálthoz kell menni?

 

„Még mindig jobb, ha prostituálthoz megy a férjem, mintha beleszeret valaki másba!”

Miért jobb, hogyha bárki más nőt tárgyként kezel, minthogyha legalább egyet szeretne? Ez az érv a nőket tárgyiasítja.

 

„Miért nem jelölik ki a türelmi zónákat, akkor minden rendben lenne!”

Természetesen semmi nem lenne rendben akkor sem, mert ez egy rossz módszer, főleg abban a helyzetben, amikor a prostituáltakat Magyarországon senki sem segíti, semmilyen ellátórendszer nincs.

 

„Ki kell lépni a New York-i Egyezményből, mert ha lehetnének bordélyházak, akkor lenne biztonság, orvosi ellátás, valós rendőri felügyelet!”

Milyen munka az, ahol a biztonságot rendőröknek kell biztosítani? A prostitúció számos kutatás szerint olyan „foglalkozási csoport”, amely a legnagyobb életveszéllyel jár az összes többi közül. A bordély és a legalizálás sehol nem járult hozzá lényegesen ahhoz, hogy csökkenjen az életveszély.

 

„A svéd modell a föld alá szorítják a prostitúciót, mert bünteti a klienset. A bordélyoknál nagyobb a biztonság és jobban kiszűrhetők az „extrém dolgok!”

Az extrém dolgokat (gyermekprostitúció, kényszerített prostitúció, illegális prostitúció, szadista mód szerint űzött prostitúció) nem lehet kiszűrni, mert ezek mindenhol illegálisak, ezért azok mindenütt a föld alá vannak szorítva.

 

 Összefoglalva a prostitúció a társadalom alapköve, mert a nők és férfiak egyenlőtlenségén alapul és annak fenntartója is. A prostitúció szexmunkának való elismerése egy rejtett üzenet hordoz, ami mögött az áll, hogy a prostitúció akár valid női sors is lehet adott politikai-gazdasági helyzetben, például háborúban. A prostitúció a nők tárgyként való kezelésének a kultúráját terjeszti, amiből egyesek nagyon jól megélnek, miközben mások éppen belepusztulnak…

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikaestarsadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr7914187625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kritika és Társadalom

Baloldali kritika társadalomról, politikáról, kultúráról.

Friss topikok