Kritika és Társadalom

the personal is political?

Baloldali elit és a vámpírkastély

Az ellenzék „baloldali” véleményvezéreinek Facebook-oldala gyakran szánalmas, csüggesztő terület: felsőbbrendűsködés, online lincselések, színpadias felháborodás helyszínei. Kirohanásaik kiváltója Orbán és 2/3-a felett érzett dühük és frusztrációjuk.  Ez az áthiszterizált közeg nem visz előre. Gyógyulni képtelen sebek a 8 éve gennyező baloldal testén.

 Mark Fisher (1968-2017) brit blogger, kultúrakritikus és tanár a Kapitalista realizmus című könyvében a neoliberalizmus negatív pszichés szempontjairól írt. Újkeletű és érdekes jelenségre, azaz a kommunikációs stimulus-függésbe (Facebook, Instagram, Twitter) való passzív bezuhanásra hívta fel a figyelmet. 2013-ban megjelent nagy hatású Kilépés a vámpírkastélyból című esszéje pedig a világban zajló kultúrharc baloldali kritikáját adja fogalmazza meg. A depresszióval küzdő Fischert egyébként pont a vámpírkastélyban élők kergették öngyilkosságba 2017-ben. 

mark.jpg

A vámpírkastélynak vannak magyarországi őrtornyai is. A budapesti belvárosi liberális közösségben is naponta tapasztalható a hangosan, látványosan előadott jóemberkedés, erényfitogtatás és az öngyarmatosítás. A Facebook-on működő, magát „baloldalinak” nevező liberális szubkultúra, a kultúraipar és a tudományos közeg kispolgárai, akik elhitetik az emberrel, hogy a velük való egyet nem értés valami szörnyű szemtelenség, az etikett megszegése. Ez a „haladó nyugatos” élcsapat reménytelen ösvényre vezeti a szinte már csak Budapesten létező magyar baloldali közösséget. Általánossá teszik a moralizálást, bűntudatot és félelmet keltenek. Ezért nyugodtan nevezhetjük őket „álbaloldaliaknak”. Van közöttük: színész, színházi dramaturg, újságíró, zenész, egyetemi tanár.

Néhány konkrét Facebook poszton keresztül illusztrálom, hogy ez a moralizáló álbaloldal, hogyan éri el azt, hogy az emberek rosszul érezzék magukat, egészen addig, míg bűntudattal és önutálattal fejet nem hajtanak előttük.

 A vámpírkastély tagjai szóban persze a „szolidaritás” és a „közösségiség” oldalán állnak, miközben nem ez tartja össze őket, hanem a kölcsönös frusztráció, vágy az elégtételre. Jó példa erre Láng Judit újságíró Facebook posztja, amelyben hírül adja, hogy Kerényi Imre a jobboldal egyik ideológusa és kultúrharcosa meghalt. A poszt alatti kommentek remekül mutatják be az erényfitogtatást, amely által felhatalmazzák saját magukat arra, hogy eldönthessék, hogy az elhuny közszereplő jó ember volt, vagy nem. Érdemel-e bocsánatot, vagy nem. De miért gondolják azt, hogy a jobboldalon az ő megbocsátásukra várnak?

 f9.JPGf9_1.JPG

Miközben azt állítják magukról, hogy támogatják a rendszerszintű kritikát, a gyakorlatban sosem foglalkoznak semmi mással, mint az egyéni viselkedéssel. Egyesek elítélése fontosabb számukra, mint a rendszerszemlélet figyelembevétele. Ezzel sikerül a jobboldal hibáit infantilis szintre alacsonyítaniuk. Kálmán C. György az Elte pedáns egyetemi tanára általában mindig első a hiba látványos meglebegtetésén a közösségi médiában.

 f7.JPGf8.JPG

A vámpírkastély vágya, hogy kiátkozzon és elítéljen, ehhez szükségük van a jó és a rossz közötti különbségtételre. Z viselkedett valahogy, ez a viselkedés homofóbnak tekinthető. Ez eddig rendben van. A következő lépés üt. Z maga homofób. Ehhez hasonló jelenséget mutatja be Gerlóczy Zsigmond zenész posztja, amelyben arra utalgat, hogy aki Kárpátiát hallgat, vagy a „buzi” szót használja az automatikusan rasszista és homofób. Teljesen figyelmen kívül hagyva az eltérő kulturális és szociális közegből adódó különbözőségeket. Azt, hogy pl. vidéken bevett napi gyakorlat a „buzi” szót szitkozódásra, heccelésre használni, de ettől ezek az emberek még nem lesznek biztosra vehetően homofóbok.

 f6.JPG

Az öngyarmatosító narratívára klasszikus példa Lengyel Anna színházi dramaturg kirohanása, amikor posztjában egy komplett országot iskoláz le (baloldaliastul-jobboldaliastul), illetve átkozza ki a szinkronszakma azon képviselőit, akik szerint szükséges és jó dolog a filmek szinkronizálását elérhetővé tenni. Persze igaza, csak is neki lehet. Lengyel Anna maga a „progresszió”. Itt is érdemes néhány kommentbe beleolvasni.

 f2.JPGf2_1.JPGf2_2.JPGf2_3_1.JPGf2_3_2.JPG

A Facebook-on lefolytatott színpadias felháborodás azt célozza, hogy felébressze a reaktív természetű felháborodást azzal, hogy folyton-folyvást rámutat az ordítóan nyilvánvalóra: Orbán elnyomó illiberális demokráciája elnyomó. Micsoda újdonság! Itt is Lengyel Anna dramaturg posztja a példa erre.

 f1.JPG

A vámpírkastély lakói pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy ők dönthessék el ki lehet igaz művész, műsorvezető. Illetve hisztérikus reakciók kísérik Orbánék kultúrharcát, ami liberális kulturális elit „leváltását” célozza. Ezek a hisztérikus, mérges minősítgetések, kizárólag arra jók, hogy újratermeljék a kultúrharcos keretet. A „konzervatív-keresztény” jobboldal feldobja nekik a labdát, lecsapják. Sándor Erzsi színésznő, rádiós műsorvezető és író posztja tipikus példája ennek.

 f4.JPGf5.JPG

A vámpírkastélynak csak azok a tagjai fognak gyorsan felfelé lépkedni a ranglétrán, akik felismerve a szenvedés új piacát a leghangosabban tudják hallatni a hangjukat.

 Tehát. Ennek az álbaloldali szubkultúrának az aktorainak nem az a célja, hogy népszerűsítse a baloldali pozíciót (erre totálisan alkalmatlan érdeklődés hiányában), hanem az elit felsőbbrendű pozíciójában való paródiaszintű vergődés. Tudatában sincsenek, hogy álbaloldali identitáspolitikai keretben harsonáznak, ezzel tökéletesen ellehetetlenítve és lejáratva a valódi baloldali közeg egyre zsugorodó színtereit, szereplőit.  

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikaestarsadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr7414189127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kritika és Társadalom

Baloldali kritika társadalomról, politikáról, kultúráról.

Friss topikok