Az ATV Egyenes beszéd műsorának kedd esti vendége az MSZP-s Újhelyi Istvánnal tanácsadói kapcsolatban álló Mester Barnabás volt, akit három újságíró faggatott: Balogh Judit, Rónai Egon és Murányi András. A morális felsőbbrendűségbe torkolló beszélgetés tanulságos képet fest az MSZP politikai út keresésének sikertelen próbálkozásairól, identitásválságáról.
A Brüsszelben élő és tevékenykedő Mester Barnabás a Radikális Európai Demokraták (Facebook oldalának mindüssze 2400 követője van) baloldali mozgalmának társalapítója a beszélgetés első perceiben sajnálkozik és hiányát fejezi ki egy erős itthoni baloldalért. Amikor ezt követően Rónai Egon megkérdezi, hogy tagja-e az MSZP-nek a mozgalmár kínosan ellentmondásos válasszal hárít, ami a hitelességére nézve nem vet jó fényt: „nem a párttagkönyvekben hiszek, hanem a kemény munkában”. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a „kemény munka” vajon mit jelent számára? Mégis milyen módon képzeli el visszaszerezni a baloldal elveszett politikai-hatalmi pozícióit? Miért áltatja magát azzal, hogy a párton belül elvégzett munka megspórolásával, megúszásával is lehet eredményes baloldalt építeni? Ezekre a kérdésekre persze nem kapunk választ, pedig a néző várná az újságírói szembesítést.
A beszélgetés során szóba kerülő külföldre kivándorolt magyarok helyzetének problémája kapcsán az aktivizmus és együttműködés hazug politikai álmával találjuk szembe magunkat. Hamar kiderül, hogy a fiatalember a „fejlett nyugat” jógyakorlatának exportálásával kívánja meg elintézni a külföldi magyarok helyzetét. A jelszó: aktivizmus és párbeszéd. Mester Barnabás Újhelyi Istvánnal karöltve folytat együttműködésen alapuló politikai párbeszédet Európa különböző országaiban, azzal hitegetve a külhonban élő magyarokat, hogy az ott elhangzó felvetéseik politikai programban történő becsatornázásával az MSZP valós érdekképviseletet tud folytatni érdekeikért a magyar parlamentben és az EU intézményrendszeriben. De ez a progresszív „haladó nyugatos” aktivizmus általi megváltás (megdöntjük Orbán illiberális demokráciáját) hiú reményből áll és eleve kivitelezhetetlen az áprilisi országgyűlési választáson súlyos vereséget szenvedő párt esetében, még akkor is, ha tényleg becsületből, jószándékból fakad.
Az MSZP politikai eszközkészletét vizsgálva sem lehetünk igazán optimisták. Mester által elmondottak alapján kiderül, hogy a párt részben a Fidesztől próbálja koppintani eszköztárát („A mi Európánk!” címmel online konzultációba kezd), részben pedig folytatva az elmúlt 8 év ellenzéki hagyományait a média terének többségét uraló kormánypropaganda viszonyai között kevés popularitást kapó sajtótájékoztatók tartásával kíván támogatói bázist növelni. Ez már első hallásra röhej tárgyát képezi, de Balogh Judit ezzel az ellentmondással szembesítő további kérdései sem rengetik meg Mester Barnabás hitét a sajtótájékoztatókban, amely a sikertelelen ellenzéki politizálás szimbólumává vált 2010-et követően.
A totális politikai iránynélküliséget jeleníti meg az alábbi párbeszéd, amely a műsorban hangzott el az MSZP azon követelésével kapcsolatban, hogy a kormány állítson fel kivándorlási válságstábot:
- Műsorvezető: Megkereste Önöket a kormány a kivándorlási válságstáb felállításával kapcsolatban? Például Gulyás Gergely?
- Mester Balázs: Gulyás Gergely még nem telefonált nekem. Meglennék lepődve, ha erre sor kerülne a közeljövőben.
Ez a párbeszéd egyértelmű önbeismerés (tudatos vagy tudattalan) az MSZP-nek, mint pártnak a politikai érdekérvényesítő képességének teljes hiányáról és politikai eszköztelenségéről.
Paródiaszintre pedig az a pillanat emelte a beszélgetést, amikor az MSZP bevándorlás politikájával kapcsolatban újságírói kérdésre Mester azt a választ adta, hogy „egyértelműen mi állunk a morális magaslaton”, ezzel az MSZP-nek vindikálva az erkölcsi hatóság szerepét, aki eldöntheti, hogy ki jó ember, és ki nem. Ez a fölényeskedő harcmodor nem véletlen, hanem ennek az önmagát progresszivistának elgondoló baloldali közegnek az egyetlen lehetősége.
A helyzetkép egyértelmű. Az MSZP három csúfosan elvesztett választás után sem szándékozik felhagyni kisebbségi sértett narratívájával, sőt a „fejlett nyugat” utolérését sürgető felzárkóztatást jelöli ki fő feladatának, valódi politikai teljesítmény és identitáspolitika felmutatásának hiányában, ezzel legitimálva Orbán és annak 2/3-a felett érzett morális és erkölcsi felsőbbrendűségét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
