Kritika és Társadalom

Korábbi írásomban foglalkoztam a prostitúcióval, ahol azt próbáltam hangsúlyozni és bizonyítani, hogy valójában az erőszakon, a nők elleni gyűlöleten és a kizsákmányoláson alapul, illetve azok fenntartója. Semmi esetre sem "szexmunka", de még ha el is fogadjuk munkának van-e olyan tényező, ami azt indokolná, hogy ne tegyünk ellene semmit? Márpedig a magyar állam semmi nem tesz ellene... Rossznak kell tartanunk a prostitúciót és ha igen, akkor miért? 

1. A prostituáltat kényszerek tartják benne a prostitúcióban, míg a vásárló minden egyes alkalommal szabadon dönt arról, hogy vásárol-e prostitúciót.

A prostituált szabad munkavállaló, a kliense pedig egy nyomorult rabszolga. Így akarja láttatni a magyar közvéleményt meghatározó elit. Az Interpol és a Nemzeti Nyomozóiroda felelős munkatársai egy 2007-ben készült kutatásban azzal érvelnek, hogy a nők önként, gazdasági kényszerből, rossz erkölcsök miatt, mindenesetre választják a prostitúciót. A férfi kliensek pedig belekényszerülnek a nők megvásárlásába betegség, magány miatt. De  ha valaki gazdasági kényszer alatt áll, akkor hogyan is lehetne valós döntési lehetősége munka és munka között. Az alacsony szintű prostitúció (utcai) tehát nem választott "munka", hanem kényszer. Márpedig nők tömegeit látjuk nagyvárosban, sztrádák mentén, falvak bevezető útjainál, az interneten és újságokban, szórakozóhelyeken, itthon és külföldön, mindenhol. Drogoznak, isznak, áznak-fáznak, rosszul tápláltak, betegek, fogatlanok és durván lealacsonyító helyzetben kínálgatják magukat (ablakban, kirakatban). 

2. A prostitúciót a végletes szegénység és a szervezett bűnözés alakítja.

Ahol a legfőbb bevételi forrás a prostitúció, ott általában súlyos társadalmi gócpontok vannak jelen. Háború, tömeges elszegényedés, nagyfokú szervezett bűnözés, munkanélküliség. Mivel Magyarországon nem folynak releváns kutatások a témában, ezért semmi okunk azt feltételezni, hogy nálunk nagyon másképp alakulnánk a viszonyok, mint máshol. Az állam úgy tesz, mintha a prostitúció és a nőkereskedelem nem létező probléma lenne. Nem készülnek kutatások, nincs adatgyűjtés, nincsenek elemzések, a rendőrök, orvosok, pedagógusok, pszichológusok és szociális munkások képzésében nem szerepel a prostituálttal való bánásmód módszertana. Nincs prevenció sem az oktatásban, sem a médiában. Nincs számukra szociális ellátás, áldozat-támogatás. A bűnüldözés hiányában a gyermekvédelem pedig teljese egészében eszköztelen. 

3. A prostitúcióba való belépés átlagos életkora 12-13 év.

Hazai kutatások hiányában, csak amerikai adatokat tudok idecitálni. Ottani becslések szerint a prostitúcióban élők 65-90%-át érte incesztus gyermekkorában, más kutatások 85%-ra becsülik a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus-arányt és 70%-ra az incesztus-arányt, egyéb kutatók 80-90%-os gyermekkori incesztus- és szexuális abúzus-arányt mutattak ki. Amerikában a prostituáltak legalább kétharmada 16 éves korában kezdte a prostitúciót és akik gyermekkorukban kezdték, jellemzően színes bőrűek, legalább egyik közeli családtagjuk alkoholista vagy szerhasználó, már kísérletek meg öngyilkosságot és nem fejezték be a középiskolát. 

4. Férfiak veszik igénybe a prostitúciót döntő többségben.

A használó szinte kivétel nélkül férfi, aki emellett lehet fehér, gazdag és felsőosztálybeli egyszerre, Persze ezek nem feltételei az igénybevételnek. Ezek a férfiak általában tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a prostituáltnak a szex nem jó az üzletben, tudják hogy szenvednek, tudják hogy kényszerítés, bántalmazás és erőszak áldozataitól vesznek szexet. 

5. A stricik férfiak.

A prostitútor vagy strici az, aki nővel kereskedik. Lehet édesapa, testvér, haver, barátnő, szerelmi partner, vagy szállodai recepciós, aki fényképes katalógust húz vesz elő a pult alól a helyben kapható kínálatról. Adják, veszik, őrzik, szállítják és biztosítják. Jellemzően ők azok, akik egy balhé során először buknak le. A stricik között akadnak nők is, akik általában prostituáltból lettek stricik, manapság madám-nak nevezik őket. Hogy a stricik legálisak-e vagy bűnözők az attól függ, hogy az adott állam hová sorolja őket. Magyarországon tilos tevékenységnek minősül, amit a Btk. is büntet.

6. A magyar állam semmit nem tesz.

Bár minden lehetséges nemzetközi egyezményt aláír (New Yorki Egyezmény, Isztambuli Egyezmény), de ha egy mód van rá, nem ratifikál, ha mégis, akkor pedig nem tartja be. Ha nemzetközi nyomásra ki kell vennie a prostitált büntethetőségét a Btk.-ból, akkor vállat von, kiveszi és beteszi a szabálysértési kódexbe. Nincs hatékony országos megelőzés, bűnüldözés, áldozatellátás, a kockázatos rétegek felmérését szolgáló programok. Ugyan az egyezmények előírják neki, ő nem dolgoztat ki és nem szervez országos megelőző és nevelési programokat, nem fejleszti ki a gyermekvédelmet. Minek? Így legalább eladható a prostitúció szexmunkaként, legalább jönnek a turisták, gyarapodik a "haza" bevétele: mindenkinek jobb így, nem?

7. A kereskedelmi televízó a szexgazdaság gyakori kiszolgálója. 

A kereskedelmi televízió buzgó munkásai, akik azzal kábítják az embereket, hogy mindenki azt csinál a testével, amit akar. Hiszen prostitúció volt régebben is, és van akiknek ez "bejön". Akkor milyen jogon ítéljük el őket? Hiszen számukra ez munka, a legősibb mesterség.... Ha valaki könnyű úton akar sok pénzt keresni, hát lelke rajta (ez persze nem igaz). De a művészeknek (énekesek, írók, színházi és filmrendezők) is hatalmas szerepük van ebben, akik a prostitúciót nagyon gyakran úgy romantizálják mint nehéz, de izgalmas világot. 

Ezek után minden olvasó tegye fel magénak a kérdést: Rendben van-e prostitúciót fogyasztani? Mindenki figyelmét felhívnám, hogy a prostitúció szörnyű dolog, és mindenki azonnal fejezze be az igénybevételét, akkor is ha eddig úgy gondolta semmi baj nincs vele. Egyszer legalább ki kell próbálni! Na persze.. Ha egy kicsit is tiszteled a nőket és belátó vagy, akkor soha nem vásárolsz "szex"-et tőlük! Még akkor sem, ha azt hazudják: "önkéntesek". A valóságban a prostituáltaknak csak egy nagyon kis része az, a többiek kényszerítettek.